Fadd-Dombori Lux Junior/Senior 2009
A valós létszám:
Péntek
Szállás péntek Szombat
Szombat szállás
Pierre
2
2
2
2
Szandra
1
1
1
1
Barbi
1
1
0
0
Dozsó
2
2
2
2
Luma
0
0
2
0
Bömbi
0
0
1
0
Szili
0
0
2
2
Győzi
2
2
2
2
Csaba
2
2
2
2
Onó
0
0
2
0
Pölő
0
0
4
4
Szibe
2
2
2
0
Összesen:
12
12
22
15
Kaja:
1.nap: amit az idősebb generáció összeütött, főszakács: Dozsó - Lecsó
Papa (Pierre):
tarhonyás lecsó, natúr szelet, bécsi szelet, bacon-szalonnába
göngyölt máj, sültkrumpli
2.nap: amit a fiatalabb generáció összeütött, főszakács: Győzi, Csaba:
pleszkó, tarja, csirkemell, sültkrumpli
Reggeli: hidegtál abból amit mindenki hozott - majd nagyrészt hazavitt.
Pia: bőségtál
Szállás: http://nyardomboriban.blog.hu
Domboriról nem szoktunk sokat írni, általában a képek beszélnek, lásd 2008-as képek. Idén viszont a képek Barbival együtt elrepültek New York-ba, 2,5 hétre, így egy picit várni kell rájuk.
Rekordlétszámnak indult (az is lett), de végül sokan az utolsó, vagy az azt követő pillanatban meggondolták magukat. Szerencsére ez a résztvevők hangulatára nem nagyon nyomta rá a bélyegét. Az indulás a Lux Juniorra jellemző szokásos - szarakodós verziónak indult, de Pierre (aki később Lecsó-Papa néven híresült el a táborban) addig morgott, hogy végül nagyon lightos 3/4 órás csúszással el is indult a karaván (2 autóval). A felfokozott hangulatunkban még a megszokott útról is letértünk és Bogyiszlón át közelítettük meg Domborit. A ház elfoglalásának tényét egy kis erdélyi áfonya-pálinkával, meg néhány kupak letekerésével nyugtáztuk, majd gyorsan megtörtént a hűtőszekrények megpakolása (emeletei hűtő a kajás, földszinti a piás), egy-két sörös üveg nem fért be, ezeknek gyorsan letekertük a kupakját, ki ne hűljenek. Közben szép lassan befutottak (no nem szó szerint - bár ők szoktak) Szibéék is, aztán Dozsóék, Győziék Klári Mamával, végül Barbi is, akik örömükben, hogy megérkeztek szintén letekertek néhány kupakot. Jó napunk volt, mert aki ígérte mind el is jött. Dozsóék nem sokat tétováztak, neki is láttak a vacsorának: rántott hús, natúr szelet, sültkrumpli, szalonnába göngyölt máj. Mi ezalatt újabb hagyományt szegtünk, már első nap lemerészkedtünk a vízpartra, ahol meglepődve tapasztaltuk: jé, ez a strand ilyen sirály? (az igazsághoz tartozik, hogy a Juniorokkal még sosem jutottunk le ide). Még Szibe is csak tátott szájjal ámult, pedig ő már járt itt (6 éves korában). Az oda-vissza út közel negyed órás programja sokat kivett belőlünk, az útra csomagolt sörök is mind elfogytak, úgyhogy gyorsan letekertünk pár újabb kupakot és leteszteltük mit sütött Dozsó és Edit, no meg belenyaltunk (egy párszor) Pierre lecsójába is. A sültkrumpli a nagy kóstolgatásban el is fogyott, úgyhogy a csajok nekiláttak a krumplipucolásnak, mi meg Szibével bemutatót tartottunk krumpliszeletelésből. Hihetetlen volt, de amin otthon fél órát veszekszünk (pucójjá má pár krumplit, mé nincs, má megin nincs kaja, stb.), azt most mindenki örömmel csinálta. Ha jól emlékszem a rekesz tekergetős sör vacsora táján fogyhatott el, így innentől sziszegtettük a dobozosokat, meg egy-két üvegesről is lekerült a kupak. Barbi kicsit aggódott, hogy másnap lesz az igazi buli, amikor mindenki ott lesz, de így utólag az első este jobban sikerült. Klári Mama és Pierre Mari némi párhuzamot véltek felfedezni a pálinka fogyása valamint a Pierre ill. Bajai csemeték közelsége között, ezért vacsoránál megpróbálták némileg tördelni az ülésrendet. Győzi végül kompromisszumos megoldásként azt javasolta, hogy óránként egy tömény de akkor nincs más korlátozás. Ilyen fontos szerepe az órának még sosem volt Lux-Junioron. A programot egy maratoni riki-tikivel zártuk. Szibééket gyorsan beavattuk a szinte kötelező kártyajáték rejtelmeibe, akik ezt azzal hálálták meg, hogy hülyére verték a teljes mezőnyt. Hajnalban még Lecsó-Papa is kiszédelgett a teraszra, de mivel Barbi éppen kisdolgát végezte, Győzi pedig Bettit altatta, a halovány szikrából már nem lett újra tűz, így csendesen zártuk az estét.
Folyt.köv!