Kezdőlap

A csapat története

Előszó

A gondolat -  történetünk megírására – régóta foglalkoztat bennünket. Az internetes honlap elkészítése adott annyi inspirációt, hogy belekezdjünk. Rögzítsük a mesét, mindazt, ami a 35 csodálatos év alatt történt velünk, a családjainkkal, a barátainkkal, az ismerősökkel, a focit szeretőkkel és a focit nem szeretőkkel.

 Életünk megélt  momentumain keresztül pillantsunk vissza  a bennünk, körülöttünk zajló világ változásaira. Őszinte örömmel emlékezzünk az eltelt jó-  és kevésbé jó időkre, legyünk nagyon büszkék a sport összetartó erejére. Minarik Ede mosodás után szabadon……"Mert, kell egy csapat!"

 A  K E Z D E T E K

 1972 őszén egy nagyon jó kis társaság jött össze a TK tornatermében. Heti két alkalommal fociztunk. Örömfocit játszottunk a magunk szórakozására…. Kőhalmi doki, a két Pálmai, Sanyi és Feri, Dikán Petya, Bán Laci, Fekete Imi, Milassin Oti, két TK-s srác, Nagy Sanyi és Kovács Gyuri, meg én, Péter András. Néha, persze mások is, de mi, felsoroltak rendszeresen jártunk. A csapatalakítás is ilyen foci utáni sörözésekkor lett téma és a harmadik alkalom negyedik söre után megalakítottuk a város – tudomásom szerint – harmadik baráti szerveződésű kispályás csapatát, az R – 4  L U X nevű társaságot.

Névadó szülők: Dikán Péter /Petya/, Milassin Ottó /Luma/. A név első része az akkoriban vásárolt saját Renault-ból, a második része pedig egy leendő nagy, fényes jövőjű csapat megelőlegezett jelzőjéből áll. A Duna Étterem, Oszlop 3. számú asztala mérhetetlen mennyiségű sörrel és méregerős magyaros  spagettivel volt tele, méltón megünnepelve a CSAPAT létrejöttét.

 Az első nem hivatalos Vonatkerti mérkőzésre  a következő keret állt össze:

Kapus: Kürtös Gyuri. Védők: Milassin Luma, Bán Laca, Péter Pierre csk.

Csatárok:  Dikán Petya, Gyulánszky Mamó, Nagy Sanyi, Tóth Gyuri.

Első meccsünk győzelemmel végződött, Mamó góljával 1 : O–ra vertük a Szörényi, Szántó, Simon, Uracs, Kormányos, Czurnics Dodó féle híres GRUND FC-t.

A május bajnoki nyitányra kiegészültünk: Tóth Laci /Fasi/ kapus, Schubert Janter techn.vez, és sok-sok csinos TK-s lány.

A kispályás foci abban az időben gyerekcipőben járt. A vállalatok összeraktak különféle céges megmozdulásokra, szpartakiádokra csapatokat. A városi bajnokságokon, már ahol volt csak ők indulhattak, a többieknek maradtak a barátságos sörmeccsek, a maszek szervezésű „grund-tornák”. A kispályás labdarúgás bajai történetét már részletesen és jól megírták, de néhány – velünk gyakran összecsapó, mára már elfeledett – csapatot megemlítenék, természetesen a teljesség igénye nélkül… PLÁVIK- Vili Lajos, Schafer Öcsi, VÍZÜGY- Füredi Jancsi, Faludi Gyuri, VASÁRNAP 1O- Vedelek Zoli, Ivanov Emil, KILENCÁGÚ MACSKA- Molnár Tibi és még sokan mások. Sorolhatnám napestig. Emlékezetes idők voltak.

A házi szervezésű kupák közül egyre nagyon emlékszem, lehet, azért mert megnyertük:

1975. Fehérhajó Söröző Kupa 

I. Helyezett: R-4 Lux

Az akkor még létező pince kb. 1oo vendége éjszakába nyúló, zenés, vacsorás bulival Ünnepelte a focit, a barátságot. 

A hőskor időszakára visszatekintve beleborzong az ember, hogy milyen problémákat, milyen
könnyedséggel oldottunk meg. Néha veszekedve, nem értve az egyes hivatalok felesleges
packázását, néha nagyvonalúan, átlépve az érthetetlenül bürokratikus intézkedéseket.
Magyarra lefordítva: ha, nem indulhattunk a vállalati rendezvényeken, akkor szerveztünk
magunknak tornát, mindig a szervező nevére történő utalással.
Ha, volt kibúvó, azaz fel tudtuk venni valamilyen cég vagy egyesület, esetleg szervezet
formáját, akkor megtettük. A lényeg: focizzunk csapatban.

A hivatalos megalakulás után, tavasszal felgyorsultak az események. Az a néhány csapat,
amelyik akkortájt harcképes volt, futószalagon játszotta a meccseket.
Mi, heti két derbyt nyomtunk le, plusz a „Vasárnap de. 10” nevű formációval hétvégén.
Az egyetlen, jó állapotban lévő pálya a vonatkerti volt. A gondnok- pályamunkás Feri bácsi
remekül osztotta el a ránk jutó időt, fellocsolta, felmeszelte a pályát, hálót tett a kapukra,
felügyelte a rendet és a napi meccsek után együtt vonult a záró csapattal a restibe, vagy
ahogy Ő nevezte, ITTAKÁBA.
Időproblémánk, ha volt megoldottuk. Mivel, én minden másnap dolgoztam, a szabadnapok
adottak voltak a játékra. Péter a Ganzból kettőkor lelépett, a Bán Laciért lementem a Hajógyárba, az Ottó gyakorlatilag kötetlen munkaidőben volt, a két TK-s srác átugrott a
suliból, a Mamó és a Fasi is mindig tudott jönni, tehát, csak az ellenfelet kellett megtaláltunk.
Ellenfél, pedig volt: Plávik, Grund, Kilencágú Macska, Vízügy, Vízügy Főiskola, stb.
Rossz idő esetén, öltözőnk , Péterék Lenin téri lakása volt, ahol Cuni néni, mint mindenki
pótanyja istápolt bennünket. Gondoljunk bele, 7-8 focista öltözik, fürdik, benyomja a zsíros
deszkát, megissza a láda sört, felhívja az aktuális lányokat, rögtönzött bulit tart és az a drága
asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat. Volt is összetartás!
Senki sem fogja elfelejteni, amikor Luma, egy meccs után, szakadó esőben, hatalmas
vízügyes viharkabátban lihegve beállít, szabadkozik, hogy nem tudott játszani és azt mondja:
- Baj van! Gyertek segítsetek!
Rohanunk le a kocsijához, ahol egy zsákban kb. 20 kg ponty, ránk várva.
Fölvittük abba a kicsi lakásba, és a fürdőkádból megpucolva, telepakoltuk a főzőfülkét.
Cuni néni órákon át sütötte a halat. Megettük, jó volt. A hangulat is, mint egy családban.
A tavaszi PR munkák jól sikerültek, így sikerült hivatalos formában is elindulnunk a városi
bajnokságon: Vendéglátó néven.
A közvetlen felkészülés, jól bevált helyen, a szigeti Ganz strand melletti területen és Péterék hatalmas, sok személyes sátrában zajlott. Nők is voltak. Bulik is. Postás Vili 200 Wattos
Meazzija nemegyszer lecsalta a Béke téren fülelő fakabátokat és csak akkor hagytak békén
bennünket, amikor meglátták a Dunyhást:- Jé, kis Fekete, Te is itt vagy? Akkor, mi most
elmegyünk, jók legyetek! Ezt is letudtuk.
Csapat volt, hangulat volt, nyár volt, ősz lett.
Katonaság, iskola, egyéb okok miatt a kezdeti egység szétesett. Az új fiúk, szintén a baráti
körhöz tartoztak – Tóth Jóska, Juhász Jóska, Neszvecskó Imi, Varga Bömbi.
Játékban gyengébbek voltunk, de a barátság maradt és visszavártunk minden eltávozottat.

A gyorsan repülő idő változásokat hozott. Jöttek, mentek, visszajöttek. A Lux nem változott.
75-re alakult ki az a csapat, mely nem nagy nevekből, hanem egy összetartó közösségből állt.
Nem véletlenül nyertünk sok mindent, nem véletlenül lettünk ismertek. A Lux, jó név lett.
Néhány eredménnyel dicsekednék abból az időből:
Fehérhajó Kupa I. hely, Ganz Kupa I. hely, Városi Terembajnokság I. hely.
Nagyon büszkék voltunk magunkra, különösen a városi bajnokságra, mert azt, két sztárunk,
Péter és Mamó nélkül nyertük meg, fricskát adva nekik, mert nem nálunk játszottak.

Ezt a csapatot motiválta a játékszeretet, a barátkozás igénye, a bulizásra való alkalom, Józsi bá „Posztóklubja”, csapatkártya 4o korsó szalonsörrel, Mamó féle biliárddal, a Fehérhajó,
Pali bácsi harmonikájával, a Duna, Khin Pityujával, minden, ami az összetartozást erősítette.
Legfontosabb, mégis a foci volt. Ezért kerestük ellenfeleinket, bennük pedig a barátot.
Ha, azt mondom Kiss, Kollár, Bédics, Zsákai, Kráczer, Gombkötő, Gombkötő, Ádám, Gilián,
Akkor, azt mondom Rónai – Fajsz 1974-1977.
Micsoda idők! Felváltva, Baja és Fajsz. Jó hangulatú de kemény meccsek, utána szuper vacsorák és féktelen ivászatok, jó kedvvel, viták nélkül.
Néhány mozzanat: -Baja, Vasvári utca, 3-as salak, fénykép külön, fénykép közösen, Bömbi beáll a kapuba és a félfának támaszkodva esélylatolgat. A spori fújja a sípot, Rónai Sanyi pedig hanyag mozdulattal az ellenkező sarokba íveli a lasztit. A világ leggyorsabb gólja.

Más: meccs után sörözés Józsi Bá posztójában. Kérünk 2.4 négyzetméter sört, korsóban.
Találd ki, mennyi volt? Borzasztó sok és elfogyott. Az este további része a Dunában csak ráadás. A Goró büszkén mutogatja jegygyűrűjét. Péter: jaj de szép, muti! Kikapja a kezéből és
mintha elejtené, eldugja. A Goró elsápadva széttolja az asztalokat és könyörög: Öcsike, keressük meg, ne hülyéskedjetek, megölnek otthon!
Mielőtt beájulna, Péter ártatlan arccal veszi elő a gyűrűt: Ezt keresed?

Más: Meccs- és Posztó utáni levezetés a Dunában. Akkoriban a teltház mindennapos volt, naná, hogy benézünk. Tömeg, zene, csajok. A ruhatáros öregem csinál nekünk asztalt és minden megy tovább a maga útján. Iszunk, dumálunk, megesszük a déli üzemiről maradt fasírtot, néhányan táncolnak. Kb. egy óra múlva odajön hozzám az öreg és a fülembe súgja: Öcsi, baj lesz! Mire, én: Ugyan, mi lenne? Talán, jönnek a zsaruk? Ha, csak azok jöttek volna.
Fölnéztem és apám mögött megláttam Klári mamát és Jutkát. Luma a parketton teszi a szépet
egy nagylánynak. Mi lesz itt? Mindenki elsápad, csak Ő nem vesz észre semmit.
Klári mama halál nyugodtam besétál a táncolók közé, megveregeti a Luma vállát és udvariasan megkérdezi: Fiatalember, lehet itt málnát kapni?
Három ember, közülük egy holtfehéren ilyen gyorsan még nem távozott a zenés helyről.

Lehettünk szépek, lehettünk jók, fiatalok és csapat voltunk, minden, ami Lux.
 

Sok nagy csata színhelye volt a Ganz előtti, valamikori mocsár feltöltött területe.
A gyáriak saját erőből készítették el a pályát, és a du. 2 órai dudaszó után késő estig rúgták
a labdát, műhelycsapatok, meghívottak, stb.
Abban az időben egy nagy gyár rengeteg alkalmazottal dolgozott és mellettük elfértek a város csapatában játszók, akik „amatőrként”, munkaidő-kedvezménnyel, státuszban voltak.
Ugyanígy megtaláltuk a már kiöregedőben lévő generációt is. Ők voltak azok, akik inspirációt adtak a többieknek, kifogyhatatlan lelkesedésükkel, játékszeretetükkel példát mutatva mindenkinek, mi is az a sport, mi is az a foci.
A Ganz, mint a város egyik legnagyobb munkáltatója bővelkedett jobbnál jobb játékosokkal.
A profik mellett két csapatot is indított a városi kispályás bajnokságokon, emellett sok grundcsapatban találhattunk ganzosokat.
Ha, a Lux-ot nézzük igazi spílerek komplett skálája szerepelt hosszabb rövidebb ideig a csapatban, néhányan közülük szinte a teljes pályafutásukat nálunk töltötték:
Dikán Péter, Bán László, Andruskó István, Dikán László, Vidosa Tibor, Nagy Kálmán,
Rausch Ferenc, Glavatity Marin, Barákovics István, Viszmeg István, Vanó Sándor.

A Lux-hoz közel állt egy ilyen, tőlünk néhány évvel idősebb társaság, akikkel a pályán és a pályán kívül is megtaláltuk a hangot. Mérkőzések előtt a gyár öltözőjében már ment a zrika, az ugratás. A pályán csak jót tanulhattunk tőlük: Disztl Péter higgadtságát a kapuban, Bisztrovics Joca és Viszmeg Pista keménységét, Poszlancsek Géza és Bartulov Marci ördöngős cseleit.
Mindenki kívülről fújja a Jocáról szóló anekdótát: Szinte minden meccs előtt megkérdeztük tőle: Józsi bá! Hogy álltok fel ma?
A válasz: Hát, hogy…. Én, a Diszi, a Viszi, a Poszi, az a hülye öcsém meg még valaki.
Legenda volt Bisztrovics féle meccs előtti taktika: Figyeljetek, ha átjönnek a félpályán, nincs kecmec, nincs izé, vagy a labda vagy a baba. A szívüket tették ki a pályán a győzelemért. Én személy szerint nagyon becsülöm őket a mai napig, mert sokat tanultam tőlük. Az akkor még működő Ganz-Klub és a Sugó-parti üdülő sokat tudna mesélni a közös sörözésekről, családi, zenés bulikról.

Jó hangulatunkat és a csapat játékát, a már többször kritizált, merev városi sportvezetés sem tudta elrontani. Már említettem, az első hivatalos terembajnokságot Vendéglátó Vállalat néven nyertük meg, aztán a tovább szigorodó szabályok bevezetésével váltottunk:
Párt, KISZ. Hát, legyen! Volt egy üres hely a városi KISZ szervezetben, nevezetesen a kiscsávolyi, azaz V.kerületi. Megsúgták, ha ide integrálódunk, nem lesz akadálya a csapat szereplésének. Képzeljétek el, ahogy a Lux KISZ-gyűlést tart, amin részt vesz a városi- és a kerületi apparátusból egy-egy ember, hivatalos formában alakítva meg az alapszervezetet, titkárral, sportfelelőssel, nótafával és még ki tudja milyen beosztású- és című taggal, időnként jelentést írva és beszámolót tartva fölfelé. Mi poénnak vettük, odafönt kipipáltak egy rublikát a szervezetépítésből. Így építettük a sport és a politika elvárásait. Mint, ahogy sok minden, ez sem tartott sokáig, lazulni kezdtek a kötelékek. Odafönt kezdtek rájönni, ha alulról szerveződik valami, sokkal több hasznot hajt mindenki számára, mintha fentről erőltetnék rá az emberekre, egy eleve holt ötletet. Mindezektől a marhaságoktól eltekintve, ez az időszak a csapat életének meghatározó részévé vált. Ez az idő hozta meg kicsiben és nagyban is azokat a lehetőségeket, amelyek aztán a kispályás foci széleskörű elterjedéséhez vezettek. Gomba módon szaporodtak a csapatok, mozgásba lendült az amatőr foci, teret adva alapcéljainak: a sport és a barátság összefonódásának. Büszkék voltunk, hogy részesei lehettünk ennek az időszaknak.
 

A hőskorszak vége a csapat szerkezetének változását is hozta. Az évekig
együtt tartott garnitúrából sokan távoztak: elment Goró, Kacsa, Cica, Révi. Már korábban jeleztem a Ganzból táplálkozott sok társaság, így a mienk is. 79-ben csatlakozott onnan hozzánk Bajai Pista, Peka és Dikán Laci, Pixi.Visszajött Teket Pista, Texi az Iparosoktól, leigazoltuk Welchner Gabit, a baráti társaság tagját. A régiek közül maradt: Bömbi, Bánlaci, Dikán
Petya,Mamó és én. Ettől az időtől datálódik a Lux történetének leghosszabb-,legváltozatosabb-,
leglátványosabb élete. Közel 20 év az életünkből, melyről még a legfontosabb
történéseket is nehéz lesz visszahozni. Megpróbálom, megpróbáljuk együtt az emlékeket papírra vetni, elmesélni életünk akkori szeletét minden örömével és bánatával együtt.